Kislányom, Dóra 1988-ban a Róbert Károly körúti kórház I. számú szülészetén született. Magánorvosom volt, mivel a Visegrádi utcai rendelőben, amely a kórházhoz tartozott egyetlen egyszer vizsgáltak meg, amikor kitapintották a terhességet. Legtöbbször vérnyomást is csak hasból írtak, imígy kényszerítve a kismamákat a saját orvos választására. Saját orvos 500 Ft-ot kért a magánrendelőben egy egyszerű hüvelyi vizsgálatért, akkor még nem volt ultrahang csak a kórházakban. Kétszer rendelt be, amikor ügyeletes volt, hogy megindítsa a szülést, hiszen ráér, de nem lehetett. Amikor valóban megindult a szülés, akkor nem jött be, mert éppen folyt a magánrendelés. Dr. Batiz Ákos. Ő nem jött be. Aztán csütörtökön este az ügyeletes orvos csak felvett és ő sem jött be többet, hiszen, neki nem ütötte volna pénz a markát. Eredmény: egyedül voltam a szülőszobában, a babám elveszett a sok bába között, akik éppen váltottak és egyedül hagytak, stb. Az eredmény: Dóri 21 napig volt intenzív osztályon, ebből több napot lélegeztetőgépen, amikor először láttam, barnás buborék jött ki a száján. A Baross utcai Perinatális központ orvos- és ápolócsapatának köszönhetem, hogy ma ép, egészséges és gyönyörű.
Nem kedvenceim tehát a nőgyógyászok. Örülnék, ha végre a születés nem az orvosról szólna, hanem az anyáról és a gyermekéről. Jó lenne, ha akár otthon, akár kórházban végre emberi körülmények között folyhatna a születés.
