haját a szél hogy markolássza
s mint kel blúza fehér kovásza
tenyerem melegétől
Azt se kell megálmodni már
ágyat ha bont hogy hull le inge
Egymáshoz szépen odakötve
semmit se kell álmodni már
Csak azt csak azt hogy egy madár
vállunkra száll és elmeséli
hogyan lehet az égben élni
ha a röpítő szél megáll
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése