IV. csoport, talán 1976-77. Belesajdul a szívem, annyira szerettem itt lenni! Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy vasutas lehettem. A képen bekarikáztam magamat. Természetesen járt a pofám, miközben énekeltük a Munkahadának a lépte dobogot, és vontuk fölfelé a zászlót.
3 megjegyzés:
De hiszen úgy be keretezted magad, hogy fel sem ismerlek.:)
Igen, én is egy kissé közelebbit is szeretnék amin látszik az arcod is, milyen voltál akkor.Viszont a magasak közé tartoztál ez egyértelmű :)Akkor még csak válogatott gyerekek mehettek az úttörővasúthoz, így a hangulat is más volt.Mára ez sajnos megváltozott, most már inább szocreál időutazás gyermekvasutasnak lenni ( a fiam révén megtapasztalhattam )...
"hegyek között, völgyek között
zakatol a vonat...."
Megjegyzés küldése