Gyönyörűséges május végi táj, verőfényes napsütés, egy konzervált állapotú repcemező és "a" pipacs, Ken és Barbi a réten, kitűnő, segítőkész munkatársak, nagyon jó hangulat, és egy jó kis történet. Az utolsó képen táncoló felszabadult fiatalember egy temetkezési vállalkozásnál dolgozik. Ez nem titok, szívesen beszél róla mindenkinek. Éjfél felé fáradtan üldögéltünk a videósokkal egy "stábszobában", ahová a vendégsereg bejárt újabb italokért, poharakért. Egyszer csak megjelent temetkezéssel foglalkozó barátunk, és részvéttel megkérdezte, hogy élünk-e még? Mondtam neki, hogy ne reménykedjen, még élünk. :D
3 megjegyzés:
És én meg illedelmesen hallgatok arról amit látok, csak megjegyzem zárójelben, (nagyon szép képek). :)))
A benti ablakos képek különösen nagyon szép lettek.Az imola és a pipacs jól passzolnak, szép kis "csokor" :)
Jaj Timi,
gyönyörűek!! A fotók is és a betűk is... Imádom, ahogy veled történnek a dolgok. :)
Puszi: Piros
Megjegyzés küldése