Valahogy olyan kispálos hangulatom van, mióta hazatértünk Korfuról: szépeket és csúnyakat akarok mondani egyszerre. Sokszor nem értem konkrétan a dalokat, aztán rájövök, hogy úgy értem, ahogy akarom. Olyanok, mint egy jó fotó. Gondolatok, érzések, emlékek, hihetetlen rétegek alkotják. Nekem a mai magyar társadalomról szól, lehet, hogy nektek másról.
Hazaértünk tegnap éjjel. Alig aludtunk. Még lézengek, és megyek is aludni. Turistáskodtunk egy jót. Megpróbáltuk Korfut becsomagolni egy lepedőbe és hazahozni, de sajnos nem sikerült. Az első kép arról szól, amiért szeretem: gyönyörűséges, nyugodalmas, és semmi rongyrázás.
Tegnap megint együtt dolgoztunk Bálinttal. Azt gondolom, volt eredménye. A múlt havi munkánkat a "művészeti vezető" megdicsérte. Azt mondta, hoztuk a Goodfood színvonalat. Nőtt a mellméretem kicsit egy kis ideig. :)
A múlt héten töröltettem magam a Magyar Fotós Bázisról. Kategórikusan kérték, hogy esküvői fotót ne töltsünk fel. Ezzel a dilettáns tulajdonosok azt mondják, hogy az esküvői fotográfia nem a fotográfia része. Dühöngök még mindig. Lehet, hogy ez is egy esküvői vagy családi vagy privát kép? Ki dönti el? A Magyar Fotó Bázis Operátor teamje? Ha feltöltöttem volna, törlik, mert menyasszonyi ruhában van rajta valaki? Szarok a magyar fotográfiára. Csinálom a dolgomat, ahogy akarom.