"Részlet egy levélből, amit egy német katona írt 1942 decemberének végén, őrködés közben, az orosz télben:
Ez a legszebb karácsony, amelyet valaha is láttam; teljesen érdek nélküli érzelmekből áll, a csiricsáré díszítések nélkül. Teljesen egyedül voltam az óriási csillagos ég alatt, és emlékszem, hogy egy könny futott le fagyott orcámon, egy könny, melyet sem fájdalom, sem öröm nem okozott, hanem csak egy intenzív tapasztalat által keltett érzelem…1
A széppel ellentétben, mely gyakran törékeny és mulandó, a képességünk arra, hogy a szép áthasson minket, meglepően jól bírja a megpróbáltatásokat, és fennmarad akkor is, ha a legbrutálisabb dolgok próbálják megzavarni. Ezt még a háború, s a biztos halál tudata sem képes kiirtani belőlünk."
Endre küldte át nekem ezt tegnap.