Dinnyés Józsefnek ezt a dalát nagyon kedvelem. A bácsi előadása és az operatőri munka együttesen, felejthetetlen elegyet alkot. Megmondom őszintén a csúcspontra a "megháglak nehezen, halkan" résznél jut a bácsi művészi teljesítménye. Az a finom arc- és hangjáték utánozhatatlan. Ilyenkor visítok a röhögéstől és van egy pici orgazmusom is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése