Két olyan virágzó növény képe, amelyek sajnos már csak ezeken a fotókon léteznek. A petúniák már nem nőhetnek a függőfolyosónkon, mert felújították a járólapokat. :) A csodálatos cseresznyefát pedig a várfal felújítása ítélte kivágásra. Én azóta is szeretem őket.
7 megjegyzés:
Az alsót már a fotóvilágról is ismertem. De a fölsőt még nem láttam. Látom süllyedsz a szintemre, virágot fotózol. :D:D:D
Khm...gondolom ez nekem szólt igazából... ;)) Bocsi ha belemásztam a lelkivilágodba, nem volt szándékos. :)
A petúniásban van a plusz igen.S hogy javítsak nálatok mindjárt megkeresem én is a beszélgető virágaimat...s nehogy azt higgyétek, hogy most viccelek. :D
Dehogyis! Vagy nem tudom, a net tele van félreértésekkel. Én egyszer fotóztam fehér tulipánokat, a Timinek és föl tettem a posztra, azt a képet akkor a laan kitörölte, valami olyan dumával, hogy övön aluli kép a poszton, vagyis úgy jött le akkor nekem, hogy meg vagyok tűrve a "nagyművészek" között. Ma már tudom, hogy jobb lett volna akkor kiborítani a bilit. :D:D:D
A alsó régi nagy kedvencem, szeretem az a képet.
Nem értekmindent, de nem is kell. :))) Remélem, Gyöngyi nem az én lelkivilágomba másztál, hanem a Feriébe! :)))
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.
Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
(Örkény István)
Írni akartam ide egy kisregényt, de itt csak ennyire futja:
Timi, szépek a virágaid, Puszi.:)
Megjegyzés küldése