Fagyöngy blogbejegyzése indított arra, hogy előkeressem ezt a gyönyörű dalt. Életem leggyönyörűbb hóesésében állok már 4 éve, és köszönet érte az égieknek. Itt egy történet is, amitől ma is nevetek, ahágyszor eszembe jut. Hatalmas hóesés volt első közös telünkön, és elmentünk várost hódítani. Én sok-sok ésszel a trapézfarmerben, ami térdig felitta a havat, majd gondosan még felülről is átnedvesítette a cipőmet. Átfagyva-átázva értünk haza. Endre már eresztette is a meleg vizet a kádba, hogy jól átmelegítsen. Annyira forróra sikeredett, hogy amikor beleültem átváltottam a csapot hidegre, hogy elviselhetőbb legyen. Endre csillogó szemmel, burgó jóindulattal kikapott egy hatalmas műanyag vájlingot a konyhaszekrényből, és eresztett bele vizet. Én nem tudtam, mit akar, ő meg nem vette észre, hogy a víz hideg. Ültem a kádban félig elmerülve, majd a hatalmas vájling hideg vizet a nyakamba zúdította. Sokáig nem kaptam levegőt. Endre pedig nem értette, miért nem örülök.
2 megjegyzés:
Szeretem ezt a számot, s a benne közreműködő zenészeket is.Nem véletlen, ha valami "jól működik" nagyon sok múlik a háttéren... folytatás nálam a Gyöngyházon ;)
Így van. :)))
Megjegyzés küldése