Tele van a hócipőm

Mit ér a fotó ma Magyarországon?

1. Magyar Televízió 1-es csatorna, Betlen János a mai nap reggelén kérdezte a Monoki polgármestert, miért nem készültek el még a szociális kártyák. Mondja a pm, hogy azért nem, mert nem készültek el a hozzájuk szükséges fotók. Miért, kérdezi Betlen, akár ő odamegy, és megcsinálja a fotókat pikk-pakk. Nemrég egy másik csatorna műsorvezetője is így nyilatkozott. Neki nem volt szerencséje, mert egy szobában voltunk, és idéztem neki Féner egyik mondását, miszerint egy majom is meg tudja nyomni az exponáló gombot. Illető vérig sértődött. Mondtam neki, hogy ha valóban ilyen egyszerű, akkor a könyvéhez miért az én fotómat adta le, miért nem nyomta a felesége kezébe azt a híresen jó digitális gépet egyik vacsi után? Erre mondta, hogy ó bocsi, az egyik lap címlapjához is leadta a róla készített fotómat, ugye nem haragszom.

Üzenem a műsorvezetőknek, hogy a műsorvezetéshez még fényképezőgép sem kell, és én is faszául tudnék műsort vezetni. Itt ülök az ágyon, és olyan könnyűnek tűnik unalmasnak és hülyének lenni. Szerintem én sokkal szórakoztatóbb és viccesebb lennék.

2. Mai nap második eseménye: Konferencián fotóztam, és az egyik - nem főszereplő - résztvevő megkérdezte, hogy ugyanmár elküldöm-e neki email-ben a fotókat. Mondom neki, hogy sajnos nem, mert azt nekem ki fogja kifizetni. Erre azt mondja, hogy az internet ingyen van. Körülötte egyetértő kacagás. Nekem az internetért fizetnem kell, és a villanyért, a gépemért is. Mondom, az időmet ki fogja kifizetni, amíg felírom az emailcímét, kikeresem otthon, kiválogatom a róla készült képeket, lekicsinyítem, beírom az emailcímét, és elküldöm neki a képeket. Szóval ezért a negyed-félóráért ki fog fizetni? Aztán mondtam, hogy rendben, elküldöm a képeket, ha feljön és elmosogat nálam. Erre véget ért a kacagás.

3. A mai nap nem ért véget ilyen simán, ugyanis egyik ügyfelem elküldte a listát, amit a sminkese kért tőle a közös munka fotóiból. A sminkes szerény és visszafogott volt, 26 képet válogatott ki. Ezek között volt egy csomó olyan, amin nem is volt ember, csupán a díszlethez tartoztak. Megnéztem a sminkes oldalát, és találtam rajta általam készített képeket, és még sok más fotós képét, amire nem volt odaírva, hogy honnan származik. Felhívtam sminkest, hogy ezért biza boldogan beperelhetik, mire nem értette a dolgot. Azt mondta, hogy a képen lévők hozzájárultak a képeik felhasználásához, az, hogy a képet ki készítette, számára teljesen mindegy.

És igen is haragszom. És jó lenne, ha nem csak én haragudnék! Ez csak a mai nap röpke krónikája, de tele van a padlás az ilyen történetekkel: újságírók telefonnal fotózzák a hangulatot, híres szennylap megígérte, hogy kiírja a nevemet a fotómért, de nem fizet. Anyukám!!! Majd, ha a hentesnek nem fizetsz, hanem azt mondod, hogy szólsz a családnak, hogy tőle vetted a marhahúst! Mondták is, hogy nagyon nem megfelelő a hozzáállásom.