Amikor a MÚOSZ fotóriporter szakára jártam, Simándi Juli tanította nekünk az újságírást. Imádtuk őt, és szerencsére a mai napig fennmaradt a kölcsönös szeretet. Év végén adott egy feladatot. Ki kellett választani a kedvenc képünket, és le kellett írni, miért az. A munkákból közös kiadványt készített, és azt kaptuk tőle karácsonyra. Az én oldalam ebből a könyvecskéből ez volt. Most újra elolvasni érdekes érzés, de nem változtam meg, azt gondolom. Ez egy olyan ajándék volt mindannyiunknak, ami ritkán van az életben: csodálatos, különleges, személyes, összetett. Ha a képre kattintotok, kinyílik olvashatóban.
8 megjegyzés:
Nem tudom, hogy megérted-e, de most jobban Hajdrák Tímea vagy mint akkor voltál. Egyébként, gyönyörű kép gyönyörű sorok, az ilyenekért imádlak.
A képre emlékszem régről, a szövegre nem, szerintem így egyben még nem láttam. Elgondolkodtató, életszagú...
Már megint frászt kaptam az elinduló zenétől, rég voltam erre :)
Nekem egy új oldaladat mutatta meg ez a poszt. Az ilyen jellegű képeid nagyon is ismertek, de az írási készséged az újdonság nekem és kellemes meglepetés, így Macsonya második mondatához csatlakozom...
(Remélem a Feri nem tököl le ezért :)
Szeretek írni is, fényképezni is. Örülök, hogy tetszik nektek! Kedves János! Vettem az adást, levettem a zenét. :)))
A jó ajándék ilyen, személyes és maradandó.
Hál'Istennek nem változott se az írás-, se a fényképezési stílusod. Egységben szeretjük a tulajdonosukkal együtt ! ;-)
Köszönöm, Gyöngyi. Ha ilyeneket írsz, akkor érzelmileg inkontinens leszek. :D
Egyre inkább szeretem a képeid...és tetszik az írás - őszínte.
Köszönöm Shadow! :)
Megjegyzés küldése