Mario Benedetti: Ne állj meg!

Ne állj meg mozdulatlan az út szélén, ne állj meg!
Ne fagyjon meg a jókedv,
Ne szeress ímmel-ámmal,
Ne nyerd el üdvösséged sem most, sem soha máskor!
Ne telj el nyugalommal!
Ne bújj el a világtól egy csöndes kicsi zugba,
Szemhéjadat ne hunyd le súlyos ítélkezően!
Ne préseld össze ajkad,
Ne aludj álom nélkül,
Ne hidd, hogy vértelen vagy.
Ne ítélkezz sietve!

S ha mindenek dacára, mert nem tudsz tenni másképp
Megfagy benned a jókedv,
És szeretsz ímmel-ámmal,
S elnyered üdvösséged,
És eltelsz nyugalommal,
És elbújsz a világ elöl egy csöndes kicsi zugba,
Szemhéjadat lehunyod súlyos ítélkezően,
S összepréseled ajkad,
És alszol álom nélkül,
S hiszed, hogy vértelen vagy,
Vagy ítélkezel sietve,
És megállsz mozdulatlan
megállsz az útnak szélén és óvod magad,
Akkor énvelem semmi dolgod.